Egy lány naplója

1.fejezet

Reggel korán kellett kelnem,épp egy szép álomból riadtam fel és azt sem tudtam hol vagyok,de mikor körülnéztem már tudtam,hogy visszacsöppentem sanyarú kis életembe,pedig szívesen maradtam volna még az álmok birodalmában.Ott minden olyan mesés volt és olyan boldog voltam.

De most,hogy felkeltem már cseppet sem érzem magam olyan boldognak,mint akkor.A szomámban olyan rendetlenség van,hgy alig találom meg azokat a ruhákat amiket ma akarok felvenni.Nagy nehezen előveszek a kupac aljáról egy harisnyát egy kis miniszoknyát és egy piros topot pulcsival.Elkövetem azt a szörnyű hibát,hogy belenézek a tükörbe,hát a látvány magáért beszél.A hajam úgy áll,mint a szénakazal,se színe,se formája,de már megszoktam.A hajkefémet már hónapok óta nem találom,lehet hogy el kellene pakolnom a szobámban,már tervezem egy ideje.Talán jövőre.

Bemegyek a fürdőbe.azaz csak bemennék,mert drága nővérem bent tollászkodik,biztos már megint a barátja viszi az iskolába,az a csávó egy álom,mióta megismeretm azóta tetszik.de a vesenyt nem vehetem fel a nővéremmel.Ö szép kecses,vékony lábai vannak igazi manöken alkat,de én.Nem kifejezetten az a manöken alkat vagyok,úgy nézek ki mint valami deszka és annyira utálom.Végre elkészült,az arcán hatalmas mennyiségű smink,de ezt már megszokhattam volna.Bemegyek és próbálok valamit kezdeni a hajammal,hát ez reménytelen ugyhogy inkább igy hagyom,de most már el kéne indulnom,mert megint el fogok késni.

Sietek,hogy elérjem a buszt,de anyu még akar valamit mondani,errre én Jaj anyu majd suli után elmondod-Jaj de kicsim ez most fontos.Jaj mindig ezzel jön ez most fontos,de nekei minden kis apróság fontos ajj.Majd megjegyzi,hogy nem fogok-e fázni ebben a kis szoknyábna.Mondtam neki,hogy nem de már nem is figyelt rám,el van foglalva az uj fogyókúrás tippekkel.Persze megint sikerült lekésnem a buszt,annyira utálom.Most majd megint magyarázkodhatok,hogy miért késtem már megint el.Már nem tudok semmiylen kifogást kitalálni.

Épp elment mellettem a suli legmenöbb pasija és a modell barátnője,persze neki a szülei tudtak venni kocsit,nekem meg még a jogsi elvégzésére is saját magamnak kell összegyűjtetnem a pénzt.Annyira igazságtalan az élet,de valahogy meg kell barátkoznom ezzel a helyzettel.Végre megjött a busz,leülök egy srác mellé akinek hagyma szaga van,de már nem is zavar,beteszem a zenét és ringatózok az ütemre,szeritem azt hiszik.hogy nem vagyok teljesen komplett.

Kit érdekel?Bementem a suliba,persze elkéstem,kitaláltam valami elég gyenge indokot,de a tanár bevette.Úgyhogy most itt ülök matekon és nézek ki a fejemből már egy csomó szám és műveleti jel van a táblán,az én füzetem viszont olyan üres,még egy porszem annyi sincs rajta.Jövő héten dolgozatot írunk,de ez cseppet sem zavar.

Épp legjobb barátnőm hozzám vágott egy levelet,amiben kifejti a vélemyényét az új fiúról.A fiút Krisztófernek hívják és ilyen helyes gyereket nem sokat láttam még,Washingtonból költözött át ide,mert a szülei itt kaptak valami igen jól fizető állást,van egy bátyja de ő egyáltalán nem olyan helyes,mint ő.Persze Kitty már be is próbálkozott nála,de nem hinném,hogy a srácnak tetszett ez a hatalmas rajongás iránta.Nagyon helyes fiú,mogyoróbarna haj,gyönyörű barna szemek,magas,sportos test. Azt hallottam,hogy kézilabdázik,meg is látszik a polója alatt feszülő izmain.Szerintem már minden lány kinézte az évfolyamból,mikor a tanár megkérdezte múlt héten, hogy ki segítene neki tájékozodni és megmutatni a suliban lévő helyeket vagy 10 kéz emelkedett a magasba,hogy szívesen segítene. Persze én nem jelentkeztem,már csak azért se,nem vonulok én a csordával.

Végre vége az órának azt hittem már sosem lesz vége olyan hosszúnak tűnt ez az óra,főleg drága tanárom miatt, aki összevissza köpköd és senki sem érti,hogy miről beszél,mert olyan pösze hogy az már szinte hihetetlen hogyan alkalmazták a suliban tanárnak vagy egyáltalán van valaki aki megérti hogy miről akar ez a nő magyarázni. Na de teljesen mindegy.Odamegyek a szekrényemhez és valami nagyon furcsára leszek figyelmes,a szekrényem ugyan zárva volt,de egy üzenet van benne.Nagyon kivácsi lettem,hogy mi lehet benne,gyorsan kibontom,de ekkor ér oda KIitty,aki kiváncsian kérdezi,hogy mi ez. Most nincs kedvem neki részletezni,hogy valami levél valakitől akit nem is ismerek,úgyhogy azt mondom,hogy csak egy esszé.Majd el kezdi mesélni,hogy már sikerült Kristóffal beszélnie és hogy milyen ennivaló a gyerek.Jaj most majd hallgathatom ezt vagy még annyi hónapig.Végre abahaggya Kristóf ajnározását és elmegy törire.

Nekem most nincs órám,gyorsan lemegyek a könyvtárba és kibontom a borítékot.Benne egy levél és egy préselt rózsa,nem tudom,hogy mit is gondoljak erről.A levélben az áll,hogy szeretne megismerni és még egy szép verset is írt,lehet persze hogy nem ő írta,most már nagyon furdal a kiváncsiság,hogy ki írhatta ezt a levelet,de halvány lila gőzöm sincs.Megjött Peti a tanulótársam,át kell néznünk az egyetemes történemet.De nincs túl sok kedvem hozzá.Annyira nem izgat a töri,kit érdekel hogy mi volt 100éve.Végre befejeztük Petivel a háború kitárgyalását és beültünk a kedvenc teaházamba.Imádok itt lenni,ez a hely maga a mrgtestesült mennyország számomra.Kis székeken un. puffokon lehet ülni,fantasztikus illatok keringenek a levegöben és a felszolgálófiú mindig olyan kevesen mosolyog.

Petit már 15éve ismerem,jófej gyerek,nagyon szeretem olyan nekem,mint egy bátyus.Most, hogy kitárgyaltuk kinek mi a baja,valahogy szoba hozom a levelet,ő is nagyon kivácsi lett,hogy vajon ki írhat ilyen levelet,na ezt én is szeretném tudni.Elbúcsúzok Petitől és épp jön a busz,gyorsan felugrok és sietek haza.

Otthon kis cetli vár,hogy mosogassak el és szedjem le a ruhákat a szárítóról.Csúcs,mi van én lettem az ügyeletes cseléd?Na mindegy,elvégzem a kirótt feladatokat és ledölök az ágyamba és bekapcsolok valami örült zenét és csak fekszek.Most másra nem is vágyom csak hogy mindenki hagyjon engem békén.Ez most egy darabig be is teljesül.mivel anyu dolgozik,többiek meg még suliban.Most élvezem a magányt,amit amugy nagyon is utálok.Utálom,hogy nekem nincs barátom és azt még jobban hogy nem is volt sose és ki tudja lehet,hogy majd vénlány leszek,akinek sosem volt egy valmire való barátja.Nagyon remélem ez nem velem fog megtörténni,mert nincs az az isten,hogy én egyedül magányosan tengessem majd a napjaimat.Kittynek persze már volt egy csomó barátja mondjuk neki könnyű manöken alkat hosszú szőke haj kék szemek.Hát igen,van akivel a sors kegyesebb volt,mint velem.De ahogy Peti mondaná” Ezt kell szeretni Nóri.”Utálom Petit mikor elkezd filozófálni.Amúgy nagyon kedves srác,tiszta jóindulat és megértés,sajnos ezt a legtöbb lány ki is használja benne.Sokszor koppant már nagyot,de ő az a típus aki akárhányszor is elesik mindig felkel.Ezt nagyon szeretem benne,mindig nagyon jó lelki támaszt tud nekem nyújtani.Na jó nem fecsegek tovább Petikéről.

Inkább beszélek arról a csávóról,aki nekem tetszik.A baj csak az hogy sose jöhetek össze vele,mert ö az a ripus aki plázacicákkal jár.Sajnos vagy inkább szerencsére belölem sose válik ilyen típusó csaj.Én olyan vagyok amilyen és nem hinném,hogy a legfontosabb a sminkem és hogy mennyire barna vagyok.Meg hogy menjünk a szoliba és neked milyen drága a farmerod?Na az ilyen csajoktól amúgy is hányingert kapok,inkább ne szóljon hozzám az ilyen, aki apucitól kapja a zsebpénzt és nem tudja,hogy éppen mire szórja el.Na jó lehet egy kicsit ironikus vagyok vagy csak szimplán bunkó?De nem rejtem véka alá hogy én ilyen vagyok.Berakom a magnóba a kedvenc Cd-m és ringatózok az ütemére,közben pedig elgondolom,hogy milyen is lenne Kristóffal az életem.Milyen jó is lenne vele kézen fogva mászkálni és csókolózni a többibe már bele se merek gondolni,örök optimista létemre még mindig reménykedem hogy egyszer felefedezi a bennem rejlő „szépséget”(na persze) és akkor esetleg lesz köztünk több,mint barátság,de ne reménykedjek ugye?Kizökkent az álmodozásomból egy hangos dörömbölés a szobám ajatján.Jaj mi van már megint?Odamegyek és megnézem ki az persze hogy drága tesókám,akinek egy kis pénz kéne kölcsön,már nem azért de minek néz engem bankjegykiadó autómatának?Jó is lenne.Szépen elküldöm melegebb éghajlatokra és visszatérek álomországba.

De sajnos eszembe jut,hogy maetkórára kell mennem ,ha nem szeretnék megbukni maetkól sajnos muszáj lesz.Kikapcsolom a zenét és elhagyom álomországot.A tanárom egy helyes egyetemista fiú,Dávidnak hívják,anyu ajánlotta,hogy nagyon okos az a gyerek kislányom járj hozzá.Megfogadva a tanácsát,amit nem igazán jellemző rám(kicsit öntörvényű vagyok ha még nem tudnád)elmentem ehhez a sráchoz.És csodák csodájára el tudja ugy magyarázni,hogy fel is fogom amit beszél,ami nagy szó ha matekról beszélünk.

A srác hihetetlenül helyes,magas,szőke haj kék szemek.Tudjátok olyan adonisz típus,szerintem nök milliói bolondulnak érte.EjhaJSzóval már úton voltam Dávidhoz,amikor a sarkon megpillantottam Őt.Istenem milyen jól nézett ki kapucnis felsö,napszemüveg és egy kék faremer ami iszonyatosan kihangsúlyozta formás fenekét.Ez a srác bárhányszor meglátom mindig megdobban a szívem és hevesebben kezd el verni.Annyira szeretem!Odaköszönök neki foghegyröl,mintha nem is érdekelne annyira,megkérdezi,hogy hova megyek erre mondom, hogy matektanárhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




%d blogger ezt kedveli: